Reggel mindenki tök kómásan és sajgó tagokkal ébredt. Elég érdekesen ébredtünk. Bill a kanapéról félig lelógva aludt. Én a hasán feküdtem keresztbe miközben félig én is lelógtam a kanapéról. Nóri feje az én hátamon volt, de ő legalább nem lógott le. Tom pedig már a földön landolt. Feltápázkodtunk hát, elég furcsa helyzetünkből.

-Basszus, de fáj a hátam. -Bill.

-Nekem a nyakam. -én.

-Nekem mindenem, de főleg a fejem. -Tom.

-Nekem meg a hasam. -Nóri.

-Na akkor ezt jól elintéztük. -én.

-Hát el. Hány óra van? -Tom.

-9 óra múlt. -Bill.

-Figyu mi lenne, ha elmennénk valahova nyaralni mondjuk 2 hétre? -Tom.

-Szerintem is, jól esne már egy kis szabadság. -Bill.

-Mindig csak dolgozunk. -Tom.

-Ma lesz Tom a klippforgatás. -Bill.

-Akkor mi addig összecsomagolunk amíg ti a klippforgatáson vagytok. -én.

-Jajj, de cukik vagytok babák. -fiúk (cupp nekem, cupp Nórinak).

És a fiúk elmentek. Én még gyorsan Bill után futottam.

-Kell a szerencse alsód? -én.

-Persze. Anélkül nem megyek sehova. -Bill.

Eközben Nóri kiüvöltött a nappali ablakából Tomnak.

-Kell a szerencse sapkád? -Nóri.

-Persze. Nem lehetne itthon hagyni. -Tom.

-De mostmár mennénk. -Bill.

-Oké, sziasztok. -mi.

És a fiúk felültek a motorjaikra és elviharzottak. Mi Nórival elkezdtünk pakolni. Előszedtük az összes bőröndöt.

-Na én kifosztom Bill ruhatárát. -én.

-Én meg Tomét. -Nóri.

És bementünk a szobánkba. Majd olyan 1 óra múlva mindketten egy baromi nagy adag ruhával tértünk vissza. Persze ezekbe benne volt az enyém és Bill ruhái is. Nórinál meg a sajátjai és Tom ruhái. Majd szépen összehajtogattuk őket és bepakoltuk a bőröndökbe. Majd jó 2 óra múlva minden készen állt az indulásra. A fiúk még nem jöttek haza, így hát még pakoltunk egy pár dolgot. Majd olyan 1 óra tájba a fiúk hazajöttek.

-Hogy ment? -én.

-Nagyon jól sikerült szerintem. -Bill.

-Jaja. Csak még autogrammot is kellett minden jelenlévő rajongónak osztogatni, mert az valami szervezők által megígért ajándék volt. Persze nekünk nem szóltak. -Tom.

-Milyen rajongóknak? -Nóri.

-Akik a klippben is szerepeltek. -Bill.

-És minket mért nem vittetek el? -Nóri.

-Úgy gondoltuk, hogy túl veszélyes lenne. -Tom.

-Mert? -én.

-Még nem teljesen ült le, hogy a "TH-s ikreknek Billnek és Tomnak van barátnője" pletyka. Ami persze nem is pletyka. -Bill.

-Értjük. -mi.

-Ne haragudjatok. -fiúk.

-Nem haragszunk. -mi.

-Akkor jó. Mindent összepakoltatok már? -fiúk.

-Igen. Az utolsó darab alsógatyáig mindent. -mi.

-Akkor mehetünk? -fiúk.

-Igen. -mi.

Tom felhívta a sofőrt, aki pár perc múlva már a ház előtt is volt. Bepakoltunk és indultunk a reptérre a TH külön kisgépe felé. A gépen volt egy jópár hely. De majdnem az egész tele volt biztonságiőrökkel és testőrökkel. Én Billel legelőre bal oldalra, Tom és Nóri pedig legelőre jobbra ültek. Mögöttünk meg csak az őrök ültek. Az úton nagyon jól elvoltunk. Néha Billt vagy Tomot előre hívták, hogy beszéljenek velük valamit, de többet nem is zavartak minket. Majd a gép leszállt Görögországban.