Téli szünet volt. Bill, Tom, Nóri és én éppen a meleg lakásban gubbasztottunk. Már vártuk a karácsonyt. A TV-t néztük, de nem volt benne sok érdekesség. Így hát beszélgettünk:

-Csajok mi lenne, ha elutaznánk valahova? -Bill.

-Most? -Nóri.- Szerintem ne.

-Hát...Bocsi, de nekem sincs sok kedvem hozzá. -Tom.

-Jó. Akkor majd a tavaszi szünetben meglátogatjuk apát. És majd tartunk egy Wellness Hétvégét is valamikor. -Bill.

-Az nagyon jó lenne. -én.

-Szerintünk is jó ötlet. -Tom és Nóri.

-Akkor ezt megbeszéltük. -Bill.

-Na de mi most megyünk vásárolni Nórival. -én.

-Mi is megyünk! -fiúk.

-Nem! Ti nem jöttök. Állítsátok fel a fát addig. Mindjárt itt a karácsony. -én.

-De még van 1 nap addig... -fiúk.

-Nem baj. -mi.

Így a fiúk ott maradtak a lakásba mi meg elmentünk vásárolni. Karácsonyi ajándékot vettünk Billnek és Tomnak. Csak még nem tudtuk mit.

-Mit vegyünk a fiúknak? -én.

-Hát...Tomnak szerintem sapkát. Meg még valami kis ajándékot. -Nóri.

-Billnek veszek egy ezüst karkötőt. Szereti a csecse-becséket. -én.

-Szerintem az jó ötlet. Gyere itt az ékszeres. -Nóri.

Bementünk az ékszereshez. Rengeteget válogattunk, mire megtaláltuk azt, ami mindhármunknak tetszene (Nórinak, nekem, Billnek). Így hát megvettük. Most egy ruhabolt felé vettük az irányt. Itt szintén sok időt töltöttünk, mire megtaláltuk azt a sapkát ami szerintünk Tomnak jól állna. Még gyorsan elugrottunk egy édesség boltba venni valami csokit vagy egyebet a fiúknak. Végül arra jutottunk, hogy Billnek veszünk egy táblát a kedvenc csokijából, Tomnak pedig egy nagy zacskó gumicukrot. És indultunk haza. Mielőtt bementünk volna a fiúkhoz az ajándékokat elrejettük. Közben a fiúk is ajándékokról beszélgettek és állították a fát:

-Mit vegyek Nórinak karácsonyra? -Tom.

-Nem tudom. Szerinted minek örülne Meli? -Bill.

-Hát...őőő...nem tudom. -Tom.

-Szerintem veszek neki egy arany nyakláncot. -Bill.

-Az tényleg jó ötlet. De azt még mindig nem tudom mit vegyek Nórinak. -Tom.

-Szerintem...vegyél...neki...egy...karkötőt...aranyból. -Bill.

-Hogy te milyen okos vagy tesókám! -Tom.

-Tudom én azt! -Bill, majd kihúzta magát.

-Akkor majd ha megjöttek utána menjünk és vegyük meg az ajándékokat. -Tom.

-Okés. -Bill.

Pont ebben a pillanatban léptünk be az ajtón. A fiúk még nem voltak kész a fával. Csak felállították.

-Ti mit csináltatok ennyi ideig? -én.

-Felállítottuk a fát. -Bill.

-Na ja, de hol a díszítés? -Nóri.

-Hát gondoltuk ti sokkal kreatívabbak vagytok. -Tom.

-Na jó feldíszítjük. -én.

-Ez az! -fiúk.- Na mi addig elugrunk Gustavhoz és Georghoz. Majd jövünk.

-Okés. -mi.

De nem mentek a többiekhez. Elmentek egy ékszerüzletbe. Majd olyan bő fél óra után kiválaszották a karkötőt és a nyakláncot is. Majd elmentek az édességboltba. Vettek mindkettőnknek egy-egy "csokor" ajándékcsomagot. Majd hazajöttek. Az ajándékokat elrejették. A fa már fel volt díszítve.

-Ügyesek vagytok lányok! -Tom.

-Köszi! -mi.

-Na és most mit csináljunk? -Bill.

-Pihenjünk. -Nóri, majd levetette magát a fotelba.

-Szerintem is. -én.

-Jó akkor mi addig csinálunk vacsorát. -fiúk.

-Jó csak ne blognai spagettit. Már unalmas... -Nóri.

-De mi semmi mást nem tudunk főzni. -Tom.

-Akkor nézzetek ki egy receptet egy szakácskönyvből. -én.

-Tényleg! -fiúk, majd bementek a konyhába.

Mi Nórival egy kicsit bambultuk a TV-t. Majd kimentünk segíteni a konyhába. De már nem kellett. Kész volt a kaja. Valami nagyon furcsa kinézete volt, de miután megkóstoltam nem volt rossz. Vacsora után (mivel már beesteledett), leültünk a gép elé chatelni. Az volt a nevünk, hogy Bill és barátai (nagyon találó nem? :D). Amint felmentünk rögtön jöttek a "dumcsipartnerek".

Cicababa: hello

Bill és barátai: szia

Cicababa: járunk?

Bill és barátai: őőő...bocs, de már járunk valakivel

Cicababa: jártok?

Bill és barátai: igen

Cicabab: többes számban?

Bill és barátai: mivel négyen vagyunk...na de most húzunk

Cicababa: rendben

Bill és barátai: hello

Cicababa: szia(sztok)

Mivel már meguntuk, mindenki elment a szobájába aludni. De mind a 2 párnak kellemes éjszakája volt (ha értitek mire célzok :D).