Eltelt pár nap. Bill orra már teljesen rendbe jött. Már több mint egy hónapja együtt voltunk. Nagyon boldogan éltünk. És már a Kaulitz házból is elköltöztünk. Persze még mindig 4-en laktunk a lakásba. Billéknek majdnem mindennap elkellett mennie interjúra, koncertre, TV-s szereplésre vagy akármire. De mi mindig mentünk velük. Egy nap éppen vacsoráztunk mikor Bill felállt.

-Szeretnék bejelenteni valamit. -Bill.

-Mit? -én, Nóri, Tom.

-Mivel már 1 hónapja együtt vagyunk, ezért szeretnék adni neked valamit Meli. -Bill.

-Jajj, még zavarba jövök. -de már pirultam is.

-Ez a tiéd. -Bill.

És előhúzott a háta mögül egy kiskutyát. Egy kis Yorkshire (nemtom hogy írják) Terriert.

-Jajj, de aranyos nagyon köszönöm! -ugrottam Bill nyakába, majd megcsókoltuk egymást.

-Nem itt kéne nyalakodni! -jegyezte meg Tom.

-Hát...Jól van. -azzal abbahagytuk.

-Nóri én is szeretnék adni neked valamit. -Tom.

-Hm? -Nóri kérdő tekintettel nézett Tomra.

Majd Tom felállt és kiséltált a szobából. Pár perc múlva visszajött. Egy gyönyörú kis fekete macska volt a kezében.

-Jajj, Tom annyira aranyos vagy! -Nóri.

Majd elkezdtek csókolózni.

-Nem itt kéne! -Bill.

-Jah... -Tom.

-Mi legyen a nevük? -én.

-Hát mondjuk a kutyus legyen...Devis (dévisz), a macska pedig...Kiki. -Tom.

-Ezek jó nevek szerintem. -én.

-Szerintem is. -Bill.

-Nekem a Kiki nem nagyon tetszik. De legyen. -Nóri.

-Na akkor most menjünk el az állatkereskedésbe és vásároljunk nekik tápot meg egyebet. -Bill.

-Rendben. -én.

Lementünk a sarki állatkereskedésbe. Vettünk tápot, fekhelyet, pórázt, jutalomfalatot meg egyebeket. Aztán megrakodva mentünk vissza a házba. Lepakoltunk. Majd Devist bevittük a közös szobánkba. Meg Kikit is. És otthagytuk őket kajával meg mindennel. Aztán megvacsiztunk és mi is elmentünk aludni.